A vadonatúj, negyedik Royal Blood-stúdióalbum, a 'Back To The Water Below' készítése során a két alapító főként a 15 éves közös zenei múltjára hagyatkozott és egy igazán ösztönvezérelt LP született meg saját, brightoni stúdiójában.

Mike elmondta: „Véleményem szerint ez a kiadvány arról szól, hogy hagytuk, hogy az ötletek magukkal sodorjanak. A ’Typhoons’ után bizonyosságot akartunk szerezni arról, hogy elmerészkedhetünk ismeretlen területekre is, hiszen már nagyobb önbizalommal és tudással rendelkezünk a kísérletezéshez. Ha volt egy dal, amely nem a ránk jellemző, tipikus dolog felé billentett, akkor abba az irányba indultunk tovább. Ha a korong hallgatása közben arra gondolnak majd, hogy egy meglehetősen eklektikus anyag született, akkor elértük a célunkat, mert a végeredmény tényleg egy album-hullámvasút lett.”

Ezt a hullámvasutazást az újdonság korábbi single-jei is bizonyítják: A „Mountains At Midnight” egy Royal Blood old school prototípust kínál, de ezúttal egy igazán pörgős formában, ezután következett a „Pull Me Through” lágyabb hangzással, amelyben párosult a mollos zongora egy energikus végkifejlettel. Folytatva ezt a kiszámíthatatlan sorozatot az új fókusz a „Shiner In The Dark”-ra került, amelyben a rock 'n' roll adja meg az alapot a feszes, táncolható ritmusokhoz, mely az előző,  'Typhoons' című lemezen is végig lüktetett. Mindeközben a többi szerzemény ugyanolyan nélkülözhetetlen. Míg az eddigiektől jobban eltér a torzításoktól mentes „The Firing Line”, amelyben a '90-es évek alt-rock stílusa és az érzékeny pszichedélia a főszereplők, amelyeket később egy csilingelő zongoradallam fokoz fel. Addig a "Tell Me When It's Too Late" egy max fokozatú, zajos rockzeneként robban be. A csúcs pedig az éteri „Waves”-zel ér véget, amely melankolikus dreampoppal kezdődik, mielőtt repülésre indulna egy kiterjedt, gitártorzításokkal telepakolt finálé felé.

 ALBUM